Ki ne ismerné Örkény István Tóték című legendás művét? Számtalan színházi és filmes feldolgozás mesélte már el a Tót család történetét, ezek közül is az egyik legkiemelkedőbb az 1969-ben készült Isten hozta, őrnagy úr!

forrás: port.hu

A történet a második világháború alatt játszódik, Tóték egy kis faluban élnek. Lajos, a családfő, a köztiszteletnek örvendő tűzoltóparancsnok, Mariska, a felesége és Ágika, a lányuk, egyetlen fiuk, Gyula, a fronton teljesít szolgálatot. Tóték természetesen mindent megtennének azért, hogy Gyulát a lehető legnagyobb biztonságban tudják, így amikor levelet kapnak tőle, hogy a parancsnoka, az Őrnagy betegszabadságra megy, szívélyesen befogadják az otthonukba.

A falu postása azonban, aki nagyon szereti Tótékat ,nem adja át a Gyula halálhíréről érkezett jelentést, mivel meg akarta kímélni őket a szomorúságtól. Így mikor megérkezik az Őrnagy Tótékhoz, a néző már tudja, hogy a család minden fáradozása teljesen hiábavaló lesz.

forrás: mafab.hu

Ahogy előrehalad a történet az Őrnagy egyre inkább megkeseríti Tóték mindennapjait, akik nem mernek ellentmondani a zsarnokuknak, nehogy ezzel Gyula életét nehezítsék meg. A történet - Örkény stílusához híven - groteszk és abszurd elemekre épül.

Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés! - Örkény István: Tóték

A filmben központi motívumként jelenik meg a dobozolás, az Őrnagy kedvenc tevékenysége, amelyet Tótékkal együtt éjjel-nappal végez. A dobozolásról tartott beszéde a film egyik emblematikus jelenete.

A film folyamán jól érzékelhető, hogy az ember képes alávetni magát a hatalomnak. A történet azt fejtegeti, hogy Tóték meddig hajlandóak engedni, mi mindent képesek eltűrni és elszenvedni a fiukért.

Az Örkény drámájából készült film 1969-ben jelent meg Fábri Zoltán rendezésében. A főbb szerepeket Latinovits Zoltán, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Venczel Vera játszotta. Az Isten hozta, őrnagy úr! szatíraként és tragikomédiaként is megállja a helyét.

Vajon képes az ember csendben szenvedni és parancsokat követni? Elrejti-e azon tulajdonságait, amelyek megkülönböztetik őt a tömegtől és belesimul az általános rendbe? Vagy valamikor biztosan eljön az a pont, amikor szembeszáll az elnyomójával?

szerző: Sinkovicz Anita