Az isteni Marlon Brando

A keresztapa mítosza és élete

Facebook Tetszik

2018. november 21. - KLASSZikusok

A kétszeres Oscar-díjas Marlon Brando (1924-2004) vitathatatlanul a 20. század egyik legnagyobb hatású férfi filmszínésze volt. 60 éves karrierje során olyan meghatározó filmekben nyújtott kiváló alakításokat, mint például A vágy villamosa, A vad, A rakparton, Julius Caesar és persze a felejthetetlen Keresztapa. Filmes karrierje mellett elhivatott támogatója volt számos civil megmozdulásnak és nagy hangsúlyt fektetett az amerikai őslakosok védelmére is. Az Amerikai Filmintézet a negyedik legjobb férfi színésznek választotta, a Time magazin pedig a 20. század száz legmeghatározóbb embere közé sorolta 1999-ben. Élete tele volt kihívással, sikerrel, botránnyal és tragédiával is.

Marlon Brando 1924. április 3-án született Omahában, amely az amerikai Nebraska államban található. Édesapja egy mezőgazdasági gépeket üzemeltető és árusító cég ügynöke volt, míg édesanyja az omahai színésztársulatban játszott. Édesanyja már kiskorától tudatosan terelgette a színészi pálya felé, azonban édesapja - aki alkohol problémái miatt sokszor erőszakosan viselkedett fiával és feleségével - teljes mértékben ellenezte azt, hogy Marlonból színész legyen. Hogy teljesen elvegye a kedvét a színészi pályáról beíratta egy katonai iskolába, hogy megtanulja a fegyelmezettséget. Brando utált ott lenni, azonban furfangos eszével és már középiskolában is bevált diákcsínyeivel elérte, hogy 1943-ban kirúgják a katonai intézetből.

Miután kiszabadult a katonai iskolából New Yorkba költözött, hogy az Actors Stúdióban tudatosan is elkezdjen készülni színészi karrierjére. Brando minden feladatot elvállalt és teljesített, hogy bebizonyítsa édesapjának azt, hogy kiváló színész válhat belőle. A kemény munka hamar meghozta gyümölcsét. 1944-ben az Emlékszem, mama című vígjátékban szerepelt a Broadwayen. Annak ellenére, hogy kis szerepe volt és a közönségben nem okozott maradandó élményt a kritikusok azonnal kiszúrták a jó kiállású színészt a színpadon. Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjában ért el átütő sikert Stanley Kowalski szerepében. Néhány év múlva leforgatta első filmjét Férfiak címmel, amely óriási sikert hozott neki, és búcsút mondott a színháznak, hogy Hollywoodban megkezdje filmes karrierjét. 1951-ben A vágy villamosa filmváltozatában Vivien Leighnek az oldalán szintén Stanley Kowalski szerepében hatalmas sikert ért el és meghozta neki első Oscar-díj jelölését.

A vágy villamosa (1951)

A vágy villamosa sikere után Marlon Brando sikert sikerre halmozott és 1952 és 1964 között rengeteg sikerfilmben nyújtott kiváló alakítást. 1954-ben megkapta első Oscar-díját amit A rakparton című filmben nyújtott alakításáért vehetett át. Nagy sikerű filmjei közül kiemelkednek a következőek: Viva Zapata (1952), A vad (1953), Julius Caesar (1953), Oroszlánkölykök (1958) és a Lázadás a Bountyn (1962). Háromszor kapott BAFTA-díjat mint legjobb férfi főszereplő, a legjobb színész lett 1953-ban a cannes-i filmfesztiválon, 1955-ben pedig – az Oscar mellett – egy Golden Globe-díjat is hazavihetett A rakparton-ban nyújtott alakításáért. 1963-tól kevés filmben szerepelt.

Egy évtizednyi visszaesés után 1972-ben tért vissza a kamerák elé. Két olyan filmben játszott, amelyek mára legendássá váltak. Ez a két film nem más, mint Bertolucci Utolsó tangó-ja és természetesen Coppola Keresztapa c. filmje, előbbiben sokak szerint élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. A Keresztapában nyújtott alakításáról a kritikusok évekig zengték a jobbnál jobb kritikákat. A sikerhez híressé vált sminkje is hozzájárult: arcát ráncosra festette, haját brillantinnal hátrafésülte, állkapcsát a szájába tömött papír zsebkendőkkel emelte ki, mozgékony ujjaival folyton gesztikulált. A szerepért ismét Golden Globe-díjat, majd egy újabb Oscart is kapott. Utóbbit nem vette át, ugyanis az Oscar-díjátadó gálára írt, az amerikai kisebbségi politikát elítélő beszédét egy apacs nő olvasta fel. Következő filmjeiben sorra olyan figurákat alakított, akik mellékszereplők voltak ugyan, mégis az egész történet drámai magvát hordozták. A nyolcvanas évek nagy részében nem játszott, 1989-ben jelent meg újra a Forrongó évszak című filmben, amelyért ismét Oscarra jelölték. Brando még életében egy legendává vált, akit mindenki tisztelt a filmiparban. Robert Duvall színész így vélekedett Brando-ról:

Ő volt számunkra a legnagyobb, még Laurence Olivier-t is megelőzte. Kivételes ember volt, de csodálni valóan és könnyedén tiszteletlen, egészségesen tiszteletlen. Azt hiszem, ez a tiszteletlenség ellazította és teljesen összhangba hozta saját magával. Ez volt a titka, hogy színészként új utakat tudott megtalálni.

A keresztapa (1972)

Filmes pályafutása mellett magánéletével is felhívta magára a figyelmet. Stílusán és modorán sosem volt hajlandó változtatni. Amikor 1949-ben Hollywoodba került mindenhova farmerban és trikóban járt, dohányzott, kocsmákban ivott. Az újságírókat utálta és nagyon gyakran előszeretettel és élvezetből provokálta őket. Egy igazi lázadó volt. Több éven át tartó pályafutása során a sajtó nem csak a sikereiről, de magánéletében történő botrányaitól is hangos volt. Három házassága mind válással végződött és született házasságon kívüli gyermeke is. Az erőszakos és akaratos Marlon Brando mindenkit megkapott akit csak akart, ezért rengeteg szerelmi viszonyba keveredett az élete során. Nem csak nőkkel, hanem férfiakkal is ápolt viszonyt, köztük számos kollégájával, mint például Cary Grant, Montgomery Clift és James Dean. A férfiak iránti vonzalmát és ahhoz kapcsolódó viszonyait sohasem titkolta a nyilvánosság elől.

Mint a legtöbb férfinak, nekem is volt már homoszexuális élményem, és nincs mit szégyellnem rajta.

Magánéletében a legnagyobb tragédia 1990-ben érte, amikor amikor elsőszülött fia lelőtte húga, Cheyenne barátját, mert az szerinte rászoktatta a lányt a kábítószerre. Christian Brando-t tíz év börtönre ítélték, a súlyos depresszióba esett Cheyenne pedig többszörös öngyilkossági kísérletek után 1995-ben saját kezűleg vette el az életét.

Az 1990-es évekre a jóképű Marlon Brando 156 kilós, lomha kolosszus lett és teljesen visszavonult a filmezéstől. 2004. július 1-én életének 80-ik évében hunyt el Los Angelesben. Mivel Brando sohasem szerette a nagy felhajtást ezért kérésére testét elhamvasztották és szétszórták egy sivatagban. Al Pacino így vélekedett a színészről:

Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando – egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánozom.